Képzeld, ez már a 101. bejegyzésem itt a Dobozkaboltban.
Már a századiknál (is) ünnepeltem, így 101. alkalomból magamnak dolgozom. A tavaszi rendrakásnál akadt kezembe egy 1988-ban készült sziluett kép.
Igazából ez nem kép, a hagyományos értelemben.
Moszkvában, a peresztrojka idején, az Arbaton, sok Kézműves/Művész kínálta alkotását és tehetségét. Viktor is ilyen mesterként dolgozott ott, specialitása abban nyilvánult meg, hogy egy ollóval alkotott! De nem fodrászkodott!
Szóval, Viktor fekete színű papírlapot fogott az egyik kezébe, meg egy papírvágó ollót a másikba, és percek alatt az aktuális Bámészkodó profilképét kivágta a fekete papírlapból, amit azután egy – szignójával lepecsételt – fehér színű papírlapra ragasztott, néhány rubelért cserébe.
Én is arra nézelődtem, így tettem szert saját, ollóval vágott sziluettemre, 28 éve. A háttérképet is megtarthattam, de azt már nem találom. A kép picinyke, és szélei sérültek, ezért paszpartut gyártottam hozzá, és egy végtelen egyszerű „skandináv-áruházas” képkeretbe helyeztem. 
Azután szétnéztem a Google képes oldalán, és csodás sziluett-képeket/árnyékképeket találtam. És ezeknek bizony nem tudtam ellenállni, így három napig csak gyártottam.
Magamnak.
Sziluetteket.
Az új faliképeim háttere nem papír, mert az nem igazán tetszett, bármilyen színben is próbálkoztam. A varrószekrény mélyéről előszedett arany színű, klasszikus mintával ellátott szatén anyagot használtam, amit kartonra feszítettem.
Paszpartukat nem kellett külön kivágnom, mert a képkeretekbe illő üveglapok, arany színű kerek kerettel, már eleve feketére festettek, így ezek paszpartuként funkcionálnak.
A profilban lévő kecses női fejek hajkoronái virágokkal gazdagon díszítettek, a papírlap keretezését ezért jóval szerényebbre vettem, persze a körök itt is főszerepet kaptak.
